Ilia Belorukov, Harpakahylo, Patryk Lichota, Kim Nasung – AFTER

NUENI #000 – ‘AFTER’ – Ilia Belorukov, Harpakahylo, Patryk Lichota, Kim Nasung.

‘ A new label (why not?, probably there weren’t enough?) from the Basque country, founded by Hector Rey. “Its publishing policy is based in the fact that it is open to any kind of sonic proposal with the exception of ambient, drone and field recordings music”, which was odd. Heavy metal and country & western is more up for it, then, as long as it follows ‘an anti copyright philosophy’? Here we have a quartet of musicians, recorded in January of last year. Ilia Belorukov (alto saxophone), Harpakaylo (drums & objects), Patryk Lichota (saxophones & objects) and Kim Nasung (guzheng). They recorded only three tracks, which last only fifteen minutes. This is improvised music in optima forma. Free, yet not wild. More thought out, contemplative and all acoustic I should believe. There is a nice ‘ringing’ approach to this, working with overtones, such as in the second (untitled) piece, which I thought was the best piece. Altogether quite nice. I found it hard however to figure out if this was enough or if it could have been a bit longer. Maybe it could have indeed, as what I heard showed a good solid interest in improvisation. Nicely printed cover, which is a rarity in the world of CDR releases. I am curious for the next release on Neuni! (FdW) ‘

Frans de Waard (Vital Weekly)

‘ The first release on Hector Rey’s new label and it’s a good, rough little nugget. Three tracks and only some 15 minutes in length, a quartet of Belorukov (alto), Harpakahylo (drums, objects), Lichota (saxophones, objects) and Nasung (guzheng). The first track contrasts percolating sounds from the reeds and light rattles from, perhaps, the guzheng with dark, soft moans beneath and, later, even softer wafting lines from one of the saxophones–really strong, great layering, very evocative. Cut two is quieter fare–breath tones, key pops, various rustlings and rubbings, gelling into longer sounds as the piece goes on–a bit more “standard” but well-paced and finely executed. The final, brief piece begins more turbulently but again settles into a space where muted drones co-exist happily with the scrapes and grit. Fro this small sampling, it seems as though this is a kind of operating principle with the quartet or more likely just a momentary tendency. It’s a nice taste though, curious to hear where they go if they continue as a unit. ‘

Brian Olewnick (Just Outside)

‘ Nueni Recs., geleitet von Héctor Rey, ist offen für frische, weide und riskante Musiken, also für so gut wie alles außer ambientes Gedröhn und Fieldrecordings. Das Debut, AFTER (NUENI #000, mCD), entspricht wohl auch hohen Ansprüchen an Weirdness. Auch wenn von Elektronik nicht die Rede ist, klingt das russisch-polnische Gemeinschaftswerk des inzwischen allgegenwärtigen ILIA BELORUKOV am Altosax mit HARPAKAHYLO an Drums + Krimskrams, PATRYK LICHOTA an präparierten Saxophonen und KIM NASUNG an einer Guzheng, jener Wölbbrett­zither, die Xu Fengxia avanttauglich gemacht hat, elektroakustisch. Lichota ist mit dem Trio Stupor auf die Szene getreten; Kim Nasung, eigentlich Mateusz Bakala, hat schon mit Alexei Borisov, HATI oder Zavoloka seine Krallen gewetzt; Harpakahylo, das ist Konrad Chyl in Poznan und ein extraordinärer Krachmacher, wird garantiert noch von sich reden machen. Die drei bruitistischen Improvisationen hier knäpfen an die auf Creative Sources favorisierte Ästhetik an, mit einem Höchstmaß; der Verunklarung, wer da was macht. Schrottiges Rappeln, Brummen und Kratzen, kratziges Spotzen und Knattern, pritzelndes Rasseln, Ploppen und Schlürfen, ein ständiges holzig-blechern-spuckiges Klopfen, Reiben und Girren als Musique concrète instrumentale mit dem Extremsten an Extented techniques, was Hand- und Mundwerk hergibt. Da mag an der Oberfläche noch so sehr poliert werden, hier in diesem ursuppigen Rumoren ist die Wirklichkeit noch unkaschiert ganz sie selbst. Nicht after, sondern proto. ‘

Rigo Dittmann (Bad Alchemy)

‘ Jobb későn, mint soha – ahogy mondani szokás, ugye. Most kaptuk meg a Bilbao-Berlin viszonylatban ingázó Héctor Rey által tavalyelőtt alapított Nueni minikiadó első három megjelenését, rajtuk izgalmas, mi több, provokatív és gondolatébresztő kollaborációk dokumentumaival. Elsőként jöjjön a label „nulladik” kiadványa, Ilia Belorukov orosz altszaxofonos alkalmi kvartettjének felvillanyozó – egyben a tavaly szeptemberben tragikus hirtelenséggel elhunyt Konrad Chyl közreműködése okán szomorú – felvételével.

Egy nullás katalógusszámú, minden tekintetében kísérleti kiadványról van szó, rajta három cím nélküli fel- és levezetés mentes hangfelvétel-töredékkel, mindössze alig több, mint tizenöt percben. A kislemezen, nevezzük így, Belorukov mellett három lengyel, egészen pontosan lublini zenész, Patryk Lichota szaxofonos, Kim Nasung guzhenges és a Harpakahylo művésznéven szereplő Konrad Chyl dobos játszik. A négyes 2012 januárjában rögzítette a felvételeket – hogy közönség előtt vagy stúdióban, az nem derül ki a korong borítójáról.

A lublini hangszeresek fiatal koruk ellenére ismert figurái a mai lengyel experimentális-újzenei színtérnek: Patryk Lichota bőven több, mint szimpla szaxofonos; sokkal inkább mint komponista, improvizációs zenész és hangmérnök ismert; a fúvósok mellett preparált citerán, basszusgitáron, thereminen, laptopon, olykor pedig egy 15 méteres kifeszített húron kísérletezik. Tagja a Mnoda nevű jazz punk bandának és a radikális szabadimprovizációs zenét játszó Kurort triónak, emellett számtalan rádiójátékhoz és színdarabhoz szerzett zenét, melyek közül talán a Strange Lóóp című feedback hurkokra épülő audiovizuális kísérlet a legizgalmasabb. Kim Nasung bár ezen a lemezen kizárólag kínai citerán játszik, laptopzenészként – és a Mind Twisting Records kurátoraként – inkább környezeti felvételekből, illetve ipari és digitális zajokból építi önálló munkáit. És végezetül: a tavaly elhunyt Konrad Chyl dobosként vagy szerzőként legalább másfél tucat formációban közreműködött, az ütősök mellett lemezjátszókkal, bemikrofonozott tárgyakkal és elektronikával kísérletezett. Saját fellépései a koncertek és a hanginstallációk furcsa elegyei voltak; játszott többek között szegedi Improv Eseteken fellépő hangszeresekkel, köztük Pierre Borel francia szaxofonossal és Joel Grip svéd nagybőgőssel. Halála mérhetetlen veszteség. Nem túlzás azt állítani, hogy nagy karrier előtt állt, máig döbbenetes, hogy feladta.

A lemezen hallható zene már a rövidsége miatt is kemény dió. Nyitásként a hangszeresek apró, kopogós, véletlenszerűen, de gyors egymásutániságban felbukkanó hangokat hoznak ellentétbe mély és puha hangszínű búgásokkal, illetve az egyik szaxofon szisszenéseivel. Hogy melyik zörej kitől származik, arra csak következtetni lehet, a hangok összeválogatása és rétegezése viszont rendkívül mesteri. Szinte időnk sincs kényelmesen belehelyezkedni a zajok kényeztető sodrásába, egy éles vágással már vége is az első tételnek, és következik a második. Ezúttal egy halk dörzsölésekből és suhogásokból kibontakozó, szinte észrevétlenül fejlődő, fondorlatosan felépített darabbal van dolgunk, illetve csak annak az elejével, ugyanis mire eljut a tudatunkig, hogy milyen ötletesen összerakott produkciót hallunk, már vége is az egésznek, és következik a harmadik. A legtömörebb, alig háromperces tétel ismét zajosan és eseménydúsan indul, de olyan csendes térbe nyugszik, ahol végül már csak halk kaparások, karcolások apró neszei számíthatnak a hallgató figyelmére.

Bármilyen kiválóak is az Afteren hallható kompozíciókezdemények, csupán egy samplerként, egy mintaként, kedvcsinálóként tudom értelmezni a kislemezt. Vagy esetleg a nagy improv svindlivel állunk szemben? Egy jóízű blöffel? Jó lenne tudni, mi volt a célja a zenészeknek ezzel a kiadvánnyal, és legfőképp azt, hogy milyen zenét játszanának manapság, ha együtt maradtak volna. Az elektroakusztikus improvizációs zenék leglelkesítőbb ígérete volt – és van még mindig – az After tételeiben, jó lenne hallani a folytatást. ‘

László Juhász (Improv.hu)

‘ Héctor Rey is the owner of Nueni Records, who sent us his label’s first release After (NUENI #000) from Berlin in January 2014, though he also has a base in Bilbao. Maybe he picked up the “Anti-Copyright” approach from Bilbao’s famed dissident activist, Mattin; at any rate he encourages sharing and downloading of all of the content he’s produced to date. After is a contemporary improv team-up featuring Ilia Belorukov along with three players who I think are all Polish – the percussionist Harpakahylo, the saxophonist Patryk Lichota, and Kim Nasung (i.e. Mateusz Bakala), who is one of those genre-straddling sound artists interested in electro-acoustic, noise and field recordings but on this occasion settles for playing the guzheng. Result – 15 minutes of very good rough-edged and lively acoustic tumbles through semi-hostile terrain, where every sound stands out crisply as a stalk of crunchy celery and every detail of the topography of the landscape can be felt by your sensitive bare feet. None of your over-processed ambient drones here…in fact that’s a style of music which Héctor Rey personally deplores, to the extent that he explicitly requests that no submissions of this nature be sent to his door – an attitude which does him credit. ‘

Ed Pinsent (The Sound Projector)